Gryllus Vilmos

• - Vili, elég sokat beszélgettünk Rólad. Daniról mit tudnál mondani?
• - Nekem először, mint testvérem jut eszembe, akármennyire is zenésztársam. A közös karácsonyok, a közös gyerekkor. Sokkal jobban előtérben van az ember, mint a zenész, persze ha egy furulyásra van szükségem, akkor rögtön őt hívom. Egyszer hívtam egy klarinétost az egyik darabomba, a csillagot is lejátszotta az égről, mindent eljátszott, és nekem mégsem tetszett. – Játsszál úgy, mint egy favágó! – Hááát, …. És nem tudott vele mit kezdeni. Akkor szóltam Daninak, és ő eljátszotta. Pontosan tudta, hogy ide most mit kell játszani. És nem tudom, hogy ezt hogyan kéne elmagyaráznom bárkinek is, aki nem ő. Nagyon egy húron pendülünk azért mi ketten.
• - Radványi Balázs?
• - Vele tizenöt évig nem sokat találkoztam. Van tehát egy Radványi Balázs, aki akkor volt, amikor fiatalok voltunk, és minden hülyeségben benne volt. Együtt másztunk ki négykézláb a liftből, amikor berúgtunk, mint a disznó… Aztán van egy másik Radványi Balázs, aki már kicsit öregebb, nagyon jó barátom, bármikor kérhetek tőle bármit, és ő is tőlem. Azért már nem állunk egymáshoz annyira közel, mint annak idején, de ez teljesen érthető, neki is van egy élete, meg nekem is. De amikor egymás mellett énekelünk, egészen biztosan tudom, hogy mit fog csinálni, és mindig azt csinálja. Ő olyan ember, akire abszolút tudok számítani, és akinek a gondolatát, legalábbis zenei téren, ismerem.
• - Becze Gábor.
• - Gábort régen csak úgy ismertem, mint aki alattam járt négy évvel. Amikor a Kalákába jött, nem voltunk barátok, kollégaként váltottuk egymást, némi átfedéssel. Vele soha nem volt semmiféle konfliktusom, hiszen hogy is lehetett volna. Én őt olyannak fogadom el, mint amilyen akkor volt, amikor már készen kaptam. Olyannak, aki nagyon jól tud bőgőzni, remekül ért a hangszeréhez, de a dalírásból sokkal kisebb részt vállal. Ő úgy látszik, olyan alkat, aki inkább abban találja meg az örömét, hogy jól hozzáteszi a maga tudását a többiekéhez. Amikor egy-egy szólót énekel, mindenki azonnal érzi, hogy azt tényleg neki kell előadnia. Nagyon szeretetreméltó és kedves ember.

-vissza-

A Kaláka (első) 40 éve - riporter: Krizsó Szilvia